Megerkeztem eredeti utcicelomhoz.
A vonatut hosszu volt, de remekul aludtam a halokocsiban, 7 utitarsammal. hetfo reggel az a meglepi vart, hogy megsem jottek ki elem az allomasra, pedig ebben allapodtunk meg 1 nappal ezelott. az tortent ugyanis, hogy a vonat masfel orat kesett. Ok allitolag idore megerkeztek, es eluntak a varakozast.( Persze nekem kellett rajuktelefonalnom, hogy mi a fene van mar)
Szoval fognom kellett egy riksat 130 ropiert,(aztan a sofor megsem adott vissza 150-bol, atejtett..) aki elvitt egy vilagvege-messzi helye, ugyanis a korhaz 25 percre van a varostol.
persze az indiai kontakt rossz cimet adott meg, igy 20 percet gyslogolhattam a monszunban.
amikor megerkeztem a nekem kijelolt szallashelyre, informacio hijan nem tudtam mast csinalni, minthogy megfurodtem, es kimostam az osszes ruhamat, mert az egy het alatt mindent elhasznaltam.
meg mindig semmi.
kozben eltelt egy nap, itt ulok a korhazban, es varom, hogy valaki mondjon valamit, hova menjek.
Az indiai diakszervezetbol senkivel nem talalkoztam, ez kulon jolesik az embernek.
baratsagos fogadtatas. ja, allitolag 8 kulfoldi orvostanhallgato van a korhazban, de szetszorva, mindenki mas szallason...nem sikerult meg felkutatnom oket.
most mennem kell a dokikhoz, este talan folytatom.
2007. július 9., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Családi kívánság:nagyon vigyázz magadra Juliska! Anyai tanács: türelem, te vagy az idegen, alkalmazkodj! Csók Mama
Megjegyzés küldése