hat bizony most ilyen jo nekem. a kezdeti nehezsegek utan beleszoktam az uj helyzetbe: kismiskanak lenni. tegnap konyvtaraztam, bar 2 ora utan feladtam az orvosi-angol elsajatitasi projectet.
Mara megjott az eszem!
Reggel azzal kezdodott a dolog, hogy egy lagyekservnel masodasszisztaltam. tulajdonkeppen semmmi erdemivel nem jarultam hozza az op sikerehez, de mar maga a bemosakodasi procedura is elmeny volt.
Na meg, hogy a sebesz vegig magyarazott, es vizsgaztatott minket, engem ugyen kisebb sikerrel. A kerdesek felet nem ertettem, a tobbire meg nem tudtam valaszolni.
Kicsit reg volt az az anatomia.
Viszont a kis rezidensek szepen felkarolnak engem, mindent megmutatnak.
elnezest a nem orvostanhallgato olvasoktol, de le kell irjam, hogy ma a fentieken kivul egy diabeteszes labat kaparasztunk,jaj az a szag!
Egy lipomat es egy implantalt dermoidot kiszedtunk, majd tanuja lehettem egy gyomor es egy vegbeltukrozesnek is!
ez igen!
Ja, es a legjobb, hogy atkotoztem egy tuberkolotikus nyirokcsomo postop. heget!
Ilyet otthon keveset latni...
lenyugoz, ami itt zajlik, mar ami az oktatas komolysagat illeti.
Lanycsapatunk meg nem razodott ossze, de ez engem nem annnyira zavar. eddig egy kozos programon vettunk reszt. A kulturhazban egy maratoni Mahabharatanak voltunk szemtanui. Mivel nok nem szerepelhettek a darabban, minden figurat ferfiak alakitottak. Vicces volt, amikor a csabos feleseg elkezdett dormogni. Igyenvacsora is varta az ehenkoraszokat.
En meg kezzel eszem. Beilleszkedtem.
2007. július 12., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
A "nagymiskák" is kismiskák voltak eleinte.Csók mama
julikam!
en is sokat gondolok am a kis szemuveges fejedre. A minap vettem 1 indiai papucsot, es elmondtam a fickonak, h mi van veled, meg kb. minden masodik embernek beszelek rolad. :)
Orulok, h jol vagy. Arra is gondoltam, h talan egyszer utazhatnank mi ketten is egyutt... de persze ez csak felvetes. :)
Szia Galagonya!
Most jöttem meg szabiról és csak olvasom és olvasom miket írsz. Le vagyok nyűgőzve! Nagyon büszke vagyok Rád!
Igen szórakoztató az írásod és én egyáltalán nem féltelek (persze de). Hihetetlenül talpraesett vagy.
Fantasztikus élmények ezek és én várom még mi történik, történhet. Iszom soraid....
u.i.
Az ár-apály a tettes. Persze közbeszólhatnak egyéb vízmozgások is.
szia Juliska, nagyon várjuk a folytatást! Sokat gondolunk rád és próbáljuk elképzelni, odaképzelni, átérezni... Sok puszit küldünk, vigyázz magadra!
Megjegyzés küldése