Harmadeves kardiologus szakorvosjelolt irja, spanyol vandorevei alatt:

Gondoltam, evek utan, ekezet nelkul, de ujra irok. Ekezet nelkul, mert nem fogom atverni magam, nincs ekezet Madridban. Ilyen lecsupaszitott lesz ez a bejegyzes.

Tegnap gondoltam valamire.

    

       A minap kis rezidenstarsaimmal az intenziv osztalyra tevedven, elidoztunk a parafatabla elott, ahol gyanusan sok kepeslap-foto-level foglalt helyet. Feltamadt pletykaehsegunket kielegitven olvasni kezdtunk. Egy tobboldalas kezzel irt koszonolevelbe botlottunk. A tortenethez tartozik, hogy cinkosaimat nem igazan ismertem, tekintve, hogy mas korhazbol erkezo, nalunk rotalo sorstarsak. Szoval kepzeljuk el a 3 lanyt, amint olvas, ugy teve, mintha a tobbiek jelen sem lennenek.

A levelben a kovezkezo allt (spanyolul, kisse nyersen forditva):

„Kedves mindenki, intenziv osztalyos dolgozok, takaritok, beteghordok, titkarnok es segedapolok, noverek, rezidensek es szakorvosok, koszonom nektek, hogy most itt vagyok. 30 eves, eddig egeszseges lanykent, elso babamat  varva, terhessegi toxémia miatt eletveszelyes allapotban kerultem az osztalyotokra, ahonnan  2 honappal kesobb, kisababammal egyutt hazaengedtetek. Elunk, es egeszsegesek vagyunk.”

Ez a lany, aki valoszinuleg terhessege kapcsan kerult eloszor kapcsolatba az egeszseguggyel, es hirtelen, minden elozmeny nelkul azzal szembesult, hogy eddigi tervei megvaltozhatnak, es akar elveszitheti a magzatat, a sajat eletevel egyutt... egyszer csak bekerult egy csipogo-hofeher-remiszto helyre, idegenek kezei koze. Lassuk be, nem volt mas valasztasa, batornak kellett lennie.

Ilyesmibe nem szeretunk belegondolni, mi fiatalok, mi fiatal orvosok plane nem.

Na de olvassuk tovabb a levelet! A lany arrol beszel, mindenkihez, egyesevel, nev szerint cimezve, hogy mennyit jelentettek neki Mama Eulalia szavai azokban a kritikus pillanatokban, hogy Eva nover „intenziv osztalyos gintonikja” (gezlap citromlevel atitatva, szopogatas celjabol), ott akkor neki a mennyei boldogsagot okozta es hogy Elena segedapolo hajmosasa maga a megvaltas volt.

A lista folytatodott, en hatafordultam. 2 idegen, dobbent arc, 2 nedves szempar  a sajat fuggonyomon at. Megis akkor ott, egyutt megertettunk valamit, magyarazat es hozzafuznivalo nelkul.

Mi orvosok,  hajlamosak vagyunk okosnak, es jo szakmabelinek hinni magunkat akkor, ha tudjuk az osszes  gyogyszer hatasat, mellekhatasat, kolcsonhatasat, indikaciojat es kontraindikaciojat, ha ismerjuk a klinikai gyogyszerkiserleteket, mert a szakmai protokollok azokra epulnek. Ha tudjuk milyen a beteg vesefunkcioja, ion- es folyadekegyensulya. A lista vegetelen es felfoghatatlan. Ez a szakma.

Es akkor vannak a noverek, segedapolok, betegszallitok es meg sokan masok, akik a nagy egyseg paranyi reszei. Legalabbis elsore annak tunnek. Emberek, akik szinte intim kacsolatban vannak a betegekkel.  Kocosan, fogmosas, borotvalkozas elott is veluk vannak, veluk egyutt kezdodik es vegzodik a nap. Jelenletukben baratsagok kottetnek a betegagy mellett. Csaladi tortenetek, unokak es nagymamak kerulnek elo a multbol, felelevenedik egy vilag, amibe az orvos nem lat bele. Ezek az elore nem lathato, a legnagyobb meglepetessel jaro, eleinte mesterseges, aztan az elhuzodo „kenyszeregyuttlet” miatt termeszetesse valo korhazi kapocslatok legtobbje „alkalmi”, a helyzethez kotodo. De azert teljesen el nem mulo. Marad egy titkos szimpatia, cinkossag, es hala beteg es ellatoja kozt, orokre.

Itt er  veget a mi orvosi eronk, amivel szeretnenk emberek eletet befolyasolni. 

Akkor ott ez megertettuk. Akarmennyire is probalkozunk (es kell is, a jovoben is), korhazi orvoskent igazabol nincs modunk megismerni a betegeinket. Mi a betegek eletfuncioit ismerjuk. A kivaltsag (a vele jaro kokemeny kitarto napi munkaval egyutt) marad a fent emlitett munkatarsaknak. Akiknek (valljuk be) sokszor szinte meg a nevet sem tudjuk. Es neha koszonni is elfelejtunk nekik a folyoson. L

         Ezert aztan azt mondom, gyerek es kamasz ismeroseim tovabba idosebb, am tanulni vagyo olvaso! 

Egy jobb vilagban, ahol nem csupan arrol kell szoljon a munka, hogy a szamlakat be tudjuk fizetni es a lakashitelre is maradjon, hanem ott, ahol van ido, turelem es kedv jol vegezni a dolgunkat, szoval majd azon a helyen, legyetek batran betegapolok!

Es ovonok, tanarok , allatgondozok, konyvtarosok es buszsoforok.

Abban a vilagban mindenkire szukseg lesz, megpedig a derulatasara, szorgalmara, kezdemenyezokeszsegere es a ket kezere.

Ja,  meg orvosokra is. Ugyhogy ugy dontottem: maradok, amig eljon az a vilag.

Addig meg szeressuk es tisztejuk oket, patosz nelkul, oszinten.