Vegjatek: egy siros vigjatek

Ha az emberrel sokminden jo tortenik, es ez a leves nagyon suru, nincs turelem a blogirashoz. igy maradhatott el a lanybarataimmal tett portugal kalandtura beszamoloja, amitol tovabbra is eltekintenek.
Maradjunk annyiban, hogy Portugalia egy jo hely amit nezzem meg mindenki maganak.
Persze nem szerezheti be ugyanazokat az elmenyeket, mint amit en, Godor Eszter tarsasagaban.
Peldaul fogadjunk, hogy senki nem fog kis gurulos boronddel kozlekedni kilometreken keresztul a kockakovon, hogy egy francia-angol tarajosfeju egyetemista alberleteben szalljon meg Braga kulvarosaban.
A fentemlitett holgy pont a gurulos borondje es a tobb kilonyi sminkcucca, de inkabb az ezaltal kozvetitett idea miatt az egyik kedvencem. Illetve, hogy mindezek ellenere szot tudunk erteni egymassal. (asszem ez a baratsag)

Szoval inkabb arrol beszelek, milyen az, amikor -egy szivemnek szinten kedves, masik holgyet idezve (Evi)- szetszakad az Erasmus-bubbble! (bocs Marci, te nem szereted ezt a kifejezet)

Magyarul hazamegyek missziombol.
Ittletem utolso hete vegyes erzelmeket valt ki belolem. Jo lesz mar megnezni a regnemlatott foti kisasszonyokat, es rokonsagom-barataim egyeb allatfajtait.

Am azert megiscsak szomoru a bucsu, mert olyan volt ez itt nekem, mint egy tundermese. A sok barsonyruhas spanyol tronorokossel, az oceannal, az allando kuzdelemmel, hogy viccesnek tunjek spanyolul (is), stb...

Hangulatomat nihilistanak neveznem.

De azert elmondok valamit, ami ma nagyon felizgatta a receptoraimat, olyannyira, hogy nem tudtam uralkodni magamon.
Az tortent ugyanis, hogy a kollegiumi muveszeti hetek bezarasakent, egybekotve az oregdiakok bucsuztatojaval, dijatado unnepsegen vettunk reszt.
Itt aztan minden elo kapott egy ermet, mert mindenki kivalo am valamiben!

Nem tudtatok?


Ezalkalombol lepett fel korusunk, amirol talan eddig nem is ejtettem szot.
Marcius kornyeken megtalalt ugyanis Alex, a pici voros gallego meteorologus (kollegiumunk alaptagja, a diakelet fobiztosa). Ja, es a kolikorus vezetoje.

Igy aztan orommel dalolasztam heti egyszer a zongorateremben, masik 7 delikvens tarsasagaban.


Szoval a fent emlitett dijkioszto-bucsuztato unnepseg az ominozus. Ez hozott ki a sodrombol. Meg Eszter ittlete alatt keresett fel Sandor (a voros), hogy milyen szep lenne, ha valami magyar dalt megtanitanank a csapatnak. Eszter segitsegevel mindez karikacsapaskent mukodott, mivel pikk-pakk letoltotte a Tavaszi szelet, kottastul, mindenestul.

es en nem hittem, hogy ebbol sok jo kisulhet.

De ma, amikor a kis Alex, a kedvenc gallego meteorologusom bejelentette, hogy nagy orommel zendit ra korusunk erre a notara, mar gondoltam, nagy dolgok fognak itt tortenulni.

Olyan szepen sikerult a kanon, hogy az utolso strofa "biragom, biiragom"-janal mar patakzott a konnyem, bele a kottaba.

Egy pillanatra hallottam megint a regi 6-ost, amint gond nelkul fut at a Margithidon.
Emberek ulnek rajta, azok a kicsit szomorkas tekintetu nenikek, zellerszagu gurulos kocsijukkal, a szombat reggeli piacrol hazamenet.

Mindig rajovok, hogy en egy emigransjelmezbe bujtatott lokalpatriota vagyok.
Ugyhogy reszkessen minden kedves neni es bacsi, sargarepaval es olvasoszemuveggel, mert ugy dontottem, most is hazamegyek!