Mudumalai Nemzeti Park

A varosi viszontagsagok utan remek erzes volt beleszippantani a hegyi levegobe.
Vacsoranal ket francia hazasparral ismerkedtem ossze, egyikuk a 9 eves kislanyukkal jarja be Indiat, de 5 eve egyutt ment a csalad Peruba is.
Lazak.
Ami viszont meg erdekesebb, hogy a holgytag egy jotekonysagi szervezet alapitoja, amely Romanaiban is tevekenykedik, konkretan: Szaszcsavason. Sok kozos ismerosre sikerult bukkani a neptancos multam jovoltabol. Na meg, hogy szoba elegyedtunk egymassal.
Tamil Nadu tartomanyban, egy nemzeti park kozepen.
Mindig radobbenek, milyen kicsi a vilag, csak az ember szaja kell legyen nagy benne!

A masnapi 5os keles kicsit megfekudte a gyomrom, dehat aki elefantot akar latni, ne nyavajogjon. Vicces volt egy tiztagu turistacsoporttal lopakodni a szavannan, romantikus hajnali fenynel, sarga esokabatokban.

Ha nem tudnatok, nagyon kell am felni a vad elefantoktol, mert megtamadjak a betolakodot. Ezert aztan 10 emberre 3 turavezeto jutott. baj eseten bevetik magukat.
Egy jotanacs: ha vad elefanttal talakoznatok, cikk-cakkban fussatok jo messzire, mert ez a buta nagy allat ilyenkor teljesen zavarba jon.

A tura utan kicsit magam alatt voltam, anyai segedlettel visszanyertem a lelkesedesemet.
Na nem az elefantok latvanya szomoritott el, hanem az egyedullet. Jo moka ez az utazgatunk ide-oda, meg roppant vagany, de azert nem mindig fenekig tejfel.
Peldaul amikor az embernek van ideje gondolkodni, teljesen osszekavarodik, mint az elefant.

Delutan meglatogattam egy hegyi templomocskat, Vishnu es Parvati fiacskajaet: Murugani Istenet.
A itt tevekenykedo vallasi szemely, nevezzuk butan papnak, epp aldozatot mutatott be.
Mint utobb kiderult, ez ugy zajlik, hogy az aldasra vagy jo szerencsere vagyo hivo vesz egy `adag` ajandekot (kokuszdio, viragszirom, edesseg), amit odaad a papnak, majd az delutan feljanalja Muruganinak.
Aztan lehet varni a hatast.

Mindenesetre nekem nagyon megtetszett ez a hely: korben 2600 meteres hegyek, kod es semmi mas.
Jo kis bucsuzo Indiatol.

Na, azert meg masnap kovetkezett a java, ugyanis Julinak nem volt eleg alulrol nezni ezeket a monstrumokat.
Ugyhogy egy helyi lakost `felbereltem`, vezessen be a dzsungelbe.
Igy jutottunk el a 800 fot szamlalo hegyi falucskaba is, ahol 4 ora hegyment utan igen jolesett a reggeli. persze nem lekvaros piritosra kell itt gondolni, hanem olajban kisutott vajas palacsintafelere, amit csipos szoszba martogatunk.
Kesobb, a szankbol eregetett lancsovaval vedelmezzuk magunkat a vad elefantoktol.

Merthogy a legjobb megiscsak az volt, amikor kifigyeltuk a mamat es a babat, amint bambuszt ropogtatnak mellettunk, a hegyoldalban.
Szerencsere nem kellett tuzet okadnunk, csondben bekenhagytuk egymas koreit.
Csak a szankat gorbitettuk felfele turavezetommel. mert azert megiscsak felemelo pillanat betekintest nyerni egy elefantcsalad hetkoznapjaiba.

Delutan haromkor, 20 km utan ertunk le a hegyrol, csapzottan es elegdetten.

Itthagyom a mamat es a babat, a papot, a reggeliket.
Mostmar hazamehetek.



U.i.: ezt a bejegyzest Bangalorebol irom. Valoszinuleg az utolso.
Elottem all meg 24 ora vonat es 12 ora repulo.


Bar ez mar semmi ahhoz az uthoz kepest, amit eddig megtettem. Minden tekintetben.