Gondoltam irok egy keveset errol a gyonyorusegrol, ahol lakom. Nem a kollegiumra, hanem a varosra gondolok. Szoval Santiago de Compostela egy galiciai varoska, ami egeszen regen epult. Mindez lathato is, ha egy kicsit emelt fovel jarunk a belvarosban. Minden sarkon egy katedralis, de minimum templomocska, osszeadva a korukat es tekintve a szamukat kb 10 millio evesek. Itt kerem szepen a klima remek: minden zold, mert esik, es minden gyonyoru, ha kisut a nap. Az itt toltot 1 het alatt fele-fele aranyban kellet gumicsizmat es szandalt hordanom, itt az embrek szelsosegekben gondolkodnak. A varost fenyveserdovel boritott zold hegyvidek (inkabb olyan nagyon atlagos meretu kis hegyecskek) veszi korul, ami azert par evezrede nem allt meg a Sabntiago tablanal, igy a setaloutcacskak is dimbesdombosak a belvarosban, sokat kell lepcsozni. Meg uldogelni a lepcson, hasunkat suttetve, kavet kortyolgatva. A hazak viccesek, mert mindegyik frontjan van egy uvegkalicka, csupa fakeretes kisablakkal. Ezeken jol ki kell nezni a terre, meg be a szembenlevo lakasba.
Az gallegok is viccesek. Rengeteg sok a fiatal gyermek, megtobb bennuk a piercing, a raszta a fejteton es altalaban utcazenenevel szorakoztatjak a megfaradt zarandokokat.
Kivetelesen konzervativ nepek vagyunk mi, szolid erasmus diakok, marmint ami a testekszerek mennyiseget illeti. Amiben tenyleg lehet valami. Oreg fejemnek es megfaradt testemnek peldaul nem annyira kenyelmes a hajnali 2kor kezdodo mulatsag. De hat asszimilalodni kell.
Az emberekre visszaterve annyit, hogy a legjobb fejek a kicsikek: ennyi piros harisnyat, terdzoknit, nadragtartot, szalagocskat, kordnadragot ritkan lat az ember, csupa kis uriholgy és 4 eves keroik. Igazabol pufidzsekis baba egy sincs. Csak elrevasalt szovetnadrag, selyemsal.
Attol meg, hogy ilyen csinosak, ugyanugy hisztiznek, rohangalnak, sikitoznak és edesen gagyognak. Normalis gyerekek. Es feltunoen nagyon sok van beloluk. És hany trendinel trendibb babakocsi szaguld errefele!
Harom kerekkel nyomjak, aramvonalas kormannyal. Ma azonban valoszinuleg tenyleg a tronorokost lathattam, mert olyan jarmuve volt, mint a szazadeleji filmekben: oriasi kerekek, vekony kullok, napernyo, elegans sotetkek szovet, es benne egy kek selyemcipos baba. Ereztem is a pillanat kivetelesseget.
Amint erezheto, elegedett vagyok a hellyel, az egyetlen problemam csak, hogy nem letezik nagy tejeskave. Mar mindent megprobaltunk, ami elkepzelheto.
Azert valahogy elviselem ezt a fogyatékoságukat szegény spanyoloknak.
2008. február 22., péntek
2008. február 17., vasárnap
Santiago de Compostela-estoy aqui
Hat, fel ev is eltelt, hogy ujra rakaptam a memoar irasra, de azt hiszem Spanyolorszag meger egy miset. vagy egy blogot.
Megerkeztem a hosszu ut utan, amit meltan nevezhetunk Caminonak. Nem csak azert, mert Santiagohoz ez dukal, hanem mert en igazan megszenvedtem ezt a menetet.
Eleinte minden ugy alakult, mint a meseben: Ferihegyen osszefutok 10 eve nem latott masodunokatesommal, aki epp Erasmusdiak szeretne lenni Granadaban, igy maris van egy ismeros utaitarsam, aki, ha kell megvedi a csomagjaimat is, amig megprobalom felkutatni a madridi repter legtavolabbi mosodojat.
A hatoras ejjeli varakozas utan vegre azt hiszem, minden sinen van, hiszen mar becsekkolni tamadt kedvem Santiagoba, amikor a kedves castellana a pultnal azt mondja, 15 kg plusszom van, fizessek 120 Eurot!
Nem hittem a fulemnek!
Valami tavolrol remlett a sulyhatart illetoen, de biztam benne, hogy 2 kg becsekkolni valo tobblet senkit nem fog zavarni. Hat ot nem is a nagy borondom aggasztotta, hanem a 13kgnyi hatizsak.
Kerleltem szepen, kevesbe csunya, rondan, hogy igy vagyok diak meg ugy vagyok szegeny kelet-europai es en ezt nem tudom kifizetni, hajthatatlannak tunt.
Ekkor ugy dontottem, el kell sirnom magam, hogy barmit is elerhessek, tehat krokodilkonnyek kozott megtalaltam egy szerencsetlen not, akinek elmagyaraztam, hogy nincs mas valasztasa, minthogy elvallalja a hatizsakom sajatjaul, es az o csomagjakent adjuk fol.
Igy is kellett 18 eurot fizetnem, de ez meg csak a hagyjan.
ugyanis, a nagy kapkodasban, es az 50 bamulo spanyoltol megzavarva sikerult a feladando hatizsakom legkulso zsebeben hagynom a penztarcamat, bankkartyaval, 2 havi penzzel.
Nehez leirni az erzest.
3 oran kersztul ugy szorongtam, mintha a titkosrendorseg keresne. Mikor beultem a gepbe, pont ralattam a kukasruhas csomagrakodokra, akik epp akkor akartak kizsebelni. Elkepzeltem, ahogy odaerek, hivhatom a csaladot, pucoljak a hagymat, mert aznap otthon vacsorazom.
Aztan persze minden a leheto legjobban alakult.
Szerencs lanya vagyok ujracsak.
Santiago de Compostela! Hihetelten, hogy ezek a tisztesseges spanyol pilotak idehoztak engem ebbe a fantasztikus, gyonyoru, csodalatos, napsuttotte, misztikus kozepkori varoskaban!
Foly kov kesobb
Megerkeztem a hosszu ut utan, amit meltan nevezhetunk Caminonak. Nem csak azert, mert Santiagohoz ez dukal, hanem mert en igazan megszenvedtem ezt a menetet.
Eleinte minden ugy alakult, mint a meseben: Ferihegyen osszefutok 10 eve nem latott masodunokatesommal, aki epp Erasmusdiak szeretne lenni Granadaban, igy maris van egy ismeros utaitarsam, aki, ha kell megvedi a csomagjaimat is, amig megprobalom felkutatni a madridi repter legtavolabbi mosodojat.
A hatoras ejjeli varakozas utan vegre azt hiszem, minden sinen van, hiszen mar becsekkolni tamadt kedvem Santiagoba, amikor a kedves castellana a pultnal azt mondja, 15 kg plusszom van, fizessek 120 Eurot!
Nem hittem a fulemnek!
Valami tavolrol remlett a sulyhatart illetoen, de biztam benne, hogy 2 kg becsekkolni valo tobblet senkit nem fog zavarni. Hat ot nem is a nagy borondom aggasztotta, hanem a 13kgnyi hatizsak.
Kerleltem szepen, kevesbe csunya, rondan, hogy igy vagyok diak meg ugy vagyok szegeny kelet-europai es en ezt nem tudom kifizetni, hajthatatlannak tunt.
Ekkor ugy dontottem, el kell sirnom magam, hogy barmit is elerhessek, tehat krokodilkonnyek kozott megtalaltam egy szerencsetlen not, akinek elmagyaraztam, hogy nincs mas valasztasa, minthogy elvallalja a hatizsakom sajatjaul, es az o csomagjakent adjuk fol.
Igy is kellett 18 eurot fizetnem, de ez meg csak a hagyjan.
ugyanis, a nagy kapkodasban, es az 50 bamulo spanyoltol megzavarva sikerult a feladando hatizsakom legkulso zsebeben hagynom a penztarcamat, bankkartyaval, 2 havi penzzel.
Nehez leirni az erzest.
3 oran kersztul ugy szorongtam, mintha a titkosrendorseg keresne. Mikor beultem a gepbe, pont ralattam a kukasruhas csomagrakodokra, akik epp akkor akartak kizsebelni. Elkepzeltem, ahogy odaerek, hivhatom a csaladot, pucoljak a hagymat, mert aznap otthon vacsorazom.
Aztan persze minden a leheto legjobban alakult.
Szerencs lanya vagyok ujracsak.
Santiago de Compostela! Hihetelten, hogy ezek a tisztesseges spanyol pilotak idehoztak engem ebbe a fantasztikus, gyonyoru, csodalatos, napsuttotte, misztikus kozepkori varoskaban!
Foly kov kesobb
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)